Rokfortos mártogatós

Szeretem a pizzát, főleg Don Pepe pizzáját, egyszer azért, mert a sonkát vékony kis csíkokban rakják a pizzára, mintha reszelnék, aztán még azért, mert nagyon könnyű rendelni, és szerény véleményem szerint ők csinálják a legfinomabb pizzát a körzetben. Imádom, tényleg, de hogy ezt a rokfortos mártogatóst hogy elbaszták, az egyszerűen hihetetlen. A tésztával azon kívül, nem is lennének gondok, hogy semmilyen rokonságot nem mutat a képen látható mártogatóssal, csak úgy néz ki, mintha a futár ráült volna kifele jövet, és bebarnult volna. Ami a nagyobb problémát képviseli, az-az öntet. Egyszerűen fúj, én nagyon szeretem az ilyen dolgokat – általában -, de ezt nem. Megfeküdte a gyomromat, csoda hogy bevette, mondjuk kis is adta hamar. Kettőszázhuszonkilenc forint színtiszta kiképzés. Ginának (kutya) rendkívül ízlett, nem akart békén hagyni, ha tudta volna, szerintem még mártogatta is volna a saját mancsával. Majd megtanítom rá és mindig rendelek neki.

 

Hol a balansz?

Az embernek idővel rá kell jönnie, hogy nincs balansz, egyszerűen nem létezik. Valami vagy nagyon jól megy, vagy nagyon rosszul. Az embernek vannak gondjai, azt elviseli, de amikor a kis apróságok, amik segítenének elfeledni a rengeteg gondot is tönkre mennek, akkor rájön, hogy nincs balansz. Nincs olyan, hogy vagy összejön a Nő, és akkor buksz a pókerben, olyan sincs, hogy nyersz a pókerben és nem jön össze a Nő. Mindkettőt megkapod, vagy egyiket sem, talán sokan ezért maximalisták. És amikor rájössz, hogy nincs balansz, összeveszel másokkal, antiszociális leszel, és legszívesebben nekirohannál a falnak. De azért megpróbálokozol civilizáltságod romjai közül egy utolsó bocsánatkéréssel, süket fülekre találsz, és akkor rájössz, hogy nincs balansz. Ezért inkább leülsz pókerezni. Mert nincs balansz.